A levendulaföldeken már megtörtént a lila virágok learatása. A bokrok frissen nyírott zöld
gombócokként sorokban kuksolnak. Sokunkban felvetődhet ilyenkor: de jó is lenne, ha nekem is
lehetnének ilyen szép növényeim otthon! De már jön is a következő kérdés:
Milyen levendulát vegyek?
Rengeteg levendulafaj található, egyes források 21, mások 38-félét említenek, de ki tudja
megmondani, melyik a legjobb?
Az orvosi / keskeny levelű / valódi levendula (Lavandula angustifolia) a legértékesebb illóolajjal
rendelkező faj. Dr. Bittera Gyula is ezt választotta a tihanyi termesztés alapjául az 1920-as
években.
Miért értékes?
Az illóolajának nyugtató, gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő gyógyhatásáért felelős hatóanyagok
ebben az esszenciában találhatók a legtöményebben más fajokéval összehasonlítva.
És honnan ismerem fel az orvosi levendulát?
A palántákon a virágok kékeslila színűek. Sajnos az, hogy mennyire keskeny a levele, csak más
társaival való összehasonlításban láthatjuk, így bíznunk kell az eladó botanikai ismereteiben. :)
A bokor egyébként 60-80 cm magas és egy méter az átmérője. Ez azért fontos, hogy el tudjuk
dönteni: levendulasövényt szeretnénk ültetni, vagy csak pár tövet szeretnénk elhelyezni egy
kiszemelt területen. A sorok kialakításánál ugyanis 30-40 cm-re érdemes a palántákat kiültetni,
egyébként pedig min. 55-60 cm-t jó tartani a tövek között, hogy érvényesülni tudjon a teljes
lombozat.
A másik kedvelt faj a hibrid levendula, a lavandin (Lavandula intermedia). Ez a növény
nyurgább, bokrai 80-100 cm-re is megnőnek, virágai pedig hamvas liláskékek, tömött
álfüzérekkel. A virágos szár háromfelé elágazik, erről biztosan felismerhető a bokor.
Hogyan ültessem?
A tiszta levendulafajok magról is szaporíthatóak (ld. valódi levendula, széleslevelű
levendula stb.), a hibridek pedig, melyek keresztezésekből erednek (ld. Lavandula intermedia),
csak vegetatív módon: tőosztással, dugványozással.
Legegyszerűbb, ha palántákat vásárolunk és kiültetjük őket a rendeltetési helyükre.
A levendula szereti a jó vízáteresztő talajokat.
Mit is jelent ez?
Azt, hogy a pangóvizes, lápos, agyagos földet, ahol gyökerei szinte ácsorognak a vízben,
nagyon nem szereti, mert elrothasztja a gyökérzetét. Ha mégis ilyen a talajunk, keverjünk hozzá
kavicsot és homokot, hogy lazítsunk rajta.
A legfontosabb, hogy kifejezetten fényimádó a növény, a tűző napot, forróságot is jól bírja, de
amíg meg nem ered, szükséges a rendszeres, de mértéktartó locsolás.
Ha magról szeretnénk nevelni, és a hosszabb, türelmet igénylő megoldás mellett döntünk, két út
közt választhatunk:
• vagy ősszel ültetünk,
• vagy tavasszal, viszont ebben az esetben előtte fagyasztani kell a magokat pár napig, ez
ugyanis elősegíti a csírázásukat (őszi vetésnél a tél maga gondoskodik erről).
A magokat 0,5-1 cm-es mélységbe vessük, és mikor pár levelesek, ritkítsuk őket átültetéssel a
kívánt sűrűségűre: sövény esetén 30-40 cm-re, egyedülálló bokrok esetén 50 cm-nél
messzebbre.
Egyes források szerint érdemesebb melegházban nevelni a levendulapalántákat, más
tapasztalatok szerint azonban ezek kevésbé bírják a hőséget és a hideget, mint szabadföldi
társaik.
Ha türelmesek vagyunk és a megfelelő vízmennyiségről is gondoskodunk, a második
évben már gyönyörködhetünk saját nevelésű levendulánk kékeslila virágaiban.
Mi a teendő a levendulabokrokkal?
A levendula elég igénytelen növény, rossz, sovány talajokon is jól eléldegél, ha napos
helyen áll és nem áznak a gyökerei, így viszonylag kevés dolgunk van év közben.
A bokrok június és július közepe között borulnak virágba, ez a tavaszi és kora nyári időjárástól is
függ. Ekkor nyugodtan levághatjuk a virágos szárakat a hamvas levelekig.
A levendulát csokorba kötve, fejjel lefelé meg is száríthatjuk, így ha vegyszermentesen
kezeltük, alkalmas nyugtató, elalvás-elősegítő teának, teakeverékekbe, és levendulazsákok,
álompárnák megtöltésére.
Ha jó az idő, augusztus-szeptemberben másodvirágzásra is
számíthatunk.
Ősszel mindenképpen vágjuk vissza a szárakat a hamvas levelekig és nincs is több
dolgunk. Ha esetleg tartósan farkasordító hideg köszöntene be, azaz legalább 4-5 napig -10 °C
alatti a kinti hőmérséklet, akkor a tövét takarjuk be szalmával, papírral.
Egyes levendula-neveléssel foglalkozó írások megemlítik, hogy kétévenként érdemes
tavasszal az elfásodott részeket erősen visszanyesni, nehogy felkopaszodjon a bokor.
Ha pedig minden jól sikerült, gyönyörködhetünk nyáron a fantasztikus, lilás virágokban, a
levendulát felkereső lepkék, méhek és szenderek táncában és élvezhetjük az aromás, nyugtató
virágesszenciát.
Ha pedig télen, mikor egy hideg este fáradtan hazamegyünk és olyan távol már a nyári meleg, a
learatott virágokból készítsünk egy fantasztikus fürdőt: ízlés szerinti mennyiségű (2-5
evőkanálnyi) tengeri sót oldjunk a kellemesen meleg vízbe, szórjuk a virágokat rá és relaxálunk
egy jót, miközben testileg-lelkileg megnyugszunk és feltöltődünk.
Éljünk a levendula varázslatával!
.png)